London – Teatime

2009. szeptember 2-a és 4-e között az Unilever Lipton csapatának meghívására a tea hazájában ismerhettük meg közelebbről e nemes ital történetét és a legújabb fejlesztéseket Antal Emesével együtt. Érkezésünk után buszos kiránduláson vettünk részt, idegenvezetőnk, Heather segítségével sokat megtudtunk Londonról és számos történelmi személyről, majd szabad program keretében folytattuk a felfedezőutat.

A következő nap a szakmáról szólt. Sharnbrookban, a Lipton Teaintézet központjában töltöttük a délelőttöt, ahol szakmai előadásokat tartottak nekünk a teakészítésről, a tea jellemzőiről és az emberi szervezetre kifejtett élettani hatásairól. A teakóstolásról egy rendkívül érdekes filmet is megtekinthettünk. Nem itt hallottunk arról először, hogy Sir Thomas Lipton neve mára egyet jelent a modern európai teázás megteremtésével. 1871-ben a skóciai Glasgow-ban nyitotta első boltját, huszonegy esztendős korában, majd teaültetvényeket vásárolt. A teatermesztést finom és nemes művészetté fejlesztette, egyedülálló és üdítő ízeket alkotva keverte a teákat, s ez rövid idő alatt nagy hírnevet hozott számára. Sir Thomas Lipton megelőzte saját korát, az első igazi modern hirdetőnek tekinthető, akinek köszönhetően a Lipton márka manapság több mint százötven országban ismert. A vállalat a felhasznált teákat nem kizárólag vásárlás révén szerzi be, hanem jelenleg is vannak saját ültetvényei. Ezenkívül harmincöt országból teákat is importál, hogy az állandó íz és a folyamatos ellátás megoldható legyen.
Az elmélet után a gyakorlat következett: két csoportban a melegházat és a laboratóriumot is megnéztük. A filteres teákkal ismerkedhettünk meg közelebbről, néhányat meg is kóstolhattunk. A teafilter feltalálása Thomas Sullivan – amerikai teakereskedő – nevéhez fűződik, aki 1908-ban állt elő az apró selyemszütyők ötletével, amelyekben termékmintákat ajándékozott vásárlóinak. Az egyik vásárló forró vízbe helyezte a kis tasakot, s ezzel megszületett a teafilter. Az 1920-as évek elején Sir Lipton kézzel kötözött gézcsomagokban értékesítette a teát a szállodák és az éttermek számára. 1929-ben ezeket a tasakokat átalakították, hogy otthoni használatra is alkalmasak legyenek. Amellett, hogy egyre praktikusabb lett a tealevelek csomagolása, az újabb és újabb filterek kifejlesztésénél az is szempont volt, hogy minél könnyebben és teljesebben kioldódjon a tealevelek, gyümölcsök és fűszerek íze. A kezdetek óta a teafilter nagy változáson ment keresztül, de ezek közül az egyik legérdekesebb a piramis alakú filter bevezetése volt.
A Lipton új, piramis alakú filterei segítik a tealevelek, a gyümölcsdarabok és a fűszerek aromájának jobb kioldódását. Az új forma azt is lehetővé teszi, hogy még nagyobb tealevelek és gyümölcsdarabok kerülhessenek bele a különlegesen finom ízek és a kiváló minőség érdekében. A filterek formatartó anyagból készültek, amely lehetővé teszi a tea jobb kioldódását, s nem változtatja meg a teakeverék ízét. A Lipton piramis alakú teái között találunk fekete teákat, ízesített fekete teákat, gyümölcs- és herbateákat, valamint még ritkaságnak számító teakülönlegességeket is.


Az intézetből délután a közelben levő Woburn Abbey-be vezetett az utunk, ahol idegenvezetővel járhattuk be a gyönyörű vidéki kastélyt, és a család által évszázadok alatt összegyűjtött teáskészleteket is megcsodálhattuk. Ezután a program már „csak” az evés-ivásról szólt: egy hamísítatlan angol délutáni tea után (elmaradhatatlan uborkás szendviccsel és krémes süteménnyel) vacsorázni mentünk egy tipikus vidéki étterembe. Bár igyekeztünk könnyebb fogásokat választani, esti programot már senki sem vállalt.


A harmadik, pénteki napunkat szabadon tölthettük városnézéssel, vásárlással. Köszönet a három felejthetetlen napért, amelyet hazai, cseh és szlovák újságírók között tölthettünk. A szervezők mindenre gondoltak, így nemcsak szakmai, hanem kulináris élményekkel is gazdagodtunk, megismerkedhettünk Londonnal és az angol vidékkel, „countryside”-dal, kicsit a szokásokkal is. Az utazás vége kissé izgalmasan alakult, hiszen majdnem lekéstük az indulást. A másfél órás utat a gatwicki reptérig csaknem három óra alatt tettük meg egy csúnya balesetnek köszönhetően. Szerencsére a szervezők elérték, hogy megvárjon bennünket a gép, így némi késéssel, de épségben hazaértünk. Bármikor indulnánk vissza.

Kovács Ildikó dietetikus
Megjelent: Új Diéta 2009/5-6

Megjegyzések