Fokhagyma kisokos
10 dolog, amit a fokhagymáról tudni kell
1. A fokhagyma (Allium sativum) legalább ötezer év óta ismert: a sumér ékírásos táblák már javasolták a használatát. Az egyiptomi piramisokat építők azért bírták a nagy igénybevételt, mert táplálékuk egyik fontos összetevője a fokhagyma volt. Az egészséges férfi rabszolgák 5 kilogrammnyi fokhagymát értek. A görög atléták a versenyek, míg a katonák a csaták előtt rágcsáltak fokhagymát. A középkorban a szegények egyik fő gyógyszere lett: vele igyekeztek gyógyítani még a tífuszt és a kolerát is. Az első világháború idején a harctéri sebek elfertőződésének megakadályozására használták a levét.
2. A fokhagyma őshazája valahol Ázsiában, a kirgiz sztyepeken volt, ahonnan hamarosan meghódította Indiát és a Közel-Keletet. Napjainkra az egyik legfontosabb gyógynövényünkké vált. Évelő növény; a levele félméteresre is megnőhet, de legfontosabb része a hagymája. Egy kilogramm körülbelül harminc–harminckét fej fokhagymát jelent. Száz grammja 26,3 g szénhidrátot, 6,8 g fehérjét, fontos ásványi anyagokat (káliumot, szelént), valamint B1-, B6-, C- és K-vitamint tartalmaz.
3. Itthon sem csak hazai fajtákkal találkozhatunk. A Kínából importált fokhagymák jellemzően nagyok, teltek és nagy gerezdjeik vannak. A magyar fokhagyma ugyanakkor erősebb, ízesebb és nagyobb a tápanyagtartalma, ráadásul az illata is markánsabb. Jelenleg hazánkban mintegy háromezer család él fokhagymatermesztésből. Az Európai Unió behozatali kvóta és büntetővám formájában piacvédő intézkedéseket hozott a kínai fokhagyma ellen.
4. Hatóanyaga a mintegy 1% kéntartalmú alliin (illóolaj), amely közismerten antibiotikus hatású. A hagyma aprítása, roncsolása során alakul át a jellemző szagú, allicin nevű vegyületté. Az allicin reakcióba lép a szervezetet megtámadó baktériumokban vagy parazitákban levő kéntartalmú fehérjék tiol- (-SH) csoportjával, s gátolja a működését. Az allicin emellett antioxidáns vegyület is, tehát megköti a szabad gyököket. A fokhagyma hosszú ideig tartó, intenzív, jellegzetes szagát egy kéntartalmú vegyület, az allil-szulfid okozza.
5. Hatóanyagai sikeresen veszik fel a harcot a baktériumokkal, a vírusokkal, a gombákkal és az élősködőkkel. A kutatók szerint egy közepes gerezd 100 000 penicillinegység baktériumölő hatásával egyenértékű. A fertőzés típusától függően a szájon át szedhető penicillindózisok 600 000–1,2 millióig terjednek. Ezzel hat–tizenkét fokhagymagerezd egyenértékű. Ugyancsak hatékony a fokhagyma a candidiázis nevű gombabetegség ellen, valamint alkalmas a galandférgek és más bélparaziták kiűzésére is. Fokozza az emésztőrendszer, az epe és a máj működését, fertőtleníti a bélrendszert.
6. Tisztítja a légutakat. A népi gyógyászatban nagy szerepe van a meghűléses betegségek gyógyításában, mivel nyers gerezdje vagy teája nyákoldó hatású. Asztma, köhögés, szamár-köhögés és hörghurut esetén a nyálkahártya kevésbé ingerlékeny a tejben főtt fokhagyma hatására.
7. Rendszeres fogyasztása eredményesen csökkenti a magas vérnyomást, segít megelőzni az érelmeszesedést. Nemcsak megakadályozza a koleszterin, illetve a zsír lerakódását a vérben, hanem képes a már lerakódott masszát feloldani, valamint csökkenteni a vér koleszterinszintjét. Az LDL-koleszterin csökkentése mellett azonban csökkenhet a HDL-koleszterin szintje is, emiatt az elfogyasztott mennyiségre ügyelni kell. A fokhagyma két hónap alatt érezhetően leviheti a vérzsírszintet. Ezenkívül gátolja a vérlemezkék összetapadását, s fokozza a véralvadás során keletkező fibrin oldását.
8. A magyar konyha elképzelhetetlen fokhagyma nélkül, pedig nem is magyar specialitás. Frissen a legértékesebb. Ha zsiradékban pirítjuk, megkeseredik. Helyesebb egész gerezdben tenni az ételbe, vagy közvetlenül tálalás előtt kell lekaparva ízesítőnek felhasználni. Így sokkal frissebb, aromásabb ízt ad anélkül, hogy kellemetlen szagot árasztana.
9. Akinek nincs kertje vagy aki a kertjében nem termel fokhagymát, az nemcsak a piacon és az üzletekben árusított fokhagymával ízesítheti ételeit, hanem fokhagymapasztával és -porral, valamint fokhagymás konyhasóval és olajjal is.
10. A fokhagyma sok helyen még mindig szerencsenövénynek számít, s hatásos ellenméregnek tartják, de a nagyszámú utód szimbóluma is. Az ókori népek amulettként viselték a nyakukban szemmel verés és betegségek ellen. A középkorban legtöbb hasznát a vámpírok elleni küzdelemben vették. Lehetséges, hogy a vámpírok és az egyéb vérszívó lények legendája a veszettség járványával függ össze. Ezzel magyarázzák a vérszívók fény- és szagérzékenységét, valamint a harapással való fertőződést. Így azután – bár nem igazi hungarikum – Drakula gróf révén is magunkénak vallhatjuk a fokhagymát.
Kovács Ildikó dietetikus
Megjelent: Új Diéta 2005/3
Vitaminsziget
1. A fokhagyma (Allium sativum) legalább ötezer év óta ismert: a sumér ékírásos táblák már javasolták a használatát. Az egyiptomi piramisokat építők azért bírták a nagy igénybevételt, mert táplálékuk egyik fontos összetevője a fokhagyma volt. Az egészséges férfi rabszolgák 5 kilogrammnyi fokhagymát értek. A görög atléták a versenyek, míg a katonák a csaták előtt rágcsáltak fokhagymát. A középkorban a szegények egyik fő gyógyszere lett: vele igyekeztek gyógyítani még a tífuszt és a kolerát is. Az első világháború idején a harctéri sebek elfertőződésének megakadályozására használták a levét.2. A fokhagyma őshazája valahol Ázsiában, a kirgiz sztyepeken volt, ahonnan hamarosan meghódította Indiát és a Közel-Keletet. Napjainkra az egyik legfontosabb gyógynövényünkké vált. Évelő növény; a levele félméteresre is megnőhet, de legfontosabb része a hagymája. Egy kilogramm körülbelül harminc–harminckét fej fokhagymát jelent. Száz grammja 26,3 g szénhidrátot, 6,8 g fehérjét, fontos ásványi anyagokat (káliumot, szelént), valamint B1-, B6-, C- és K-vitamint tartalmaz.
3. Itthon sem csak hazai fajtákkal találkozhatunk. A Kínából importált fokhagymák jellemzően nagyok, teltek és nagy gerezdjeik vannak. A magyar fokhagyma ugyanakkor erősebb, ízesebb és nagyobb a tápanyagtartalma, ráadásul az illata is markánsabb. Jelenleg hazánkban mintegy háromezer család él fokhagymatermesztésből. Az Európai Unió behozatali kvóta és büntetővám formájában piacvédő intézkedéseket hozott a kínai fokhagyma ellen.
4. Hatóanyaga a mintegy 1% kéntartalmú alliin (illóolaj), amely közismerten antibiotikus hatású. A hagyma aprítása, roncsolása során alakul át a jellemző szagú, allicin nevű vegyületté. Az allicin reakcióba lép a szervezetet megtámadó baktériumokban vagy parazitákban levő kéntartalmú fehérjék tiol- (-SH) csoportjával, s gátolja a működését. Az allicin emellett antioxidáns vegyület is, tehát megköti a szabad gyököket. A fokhagyma hosszú ideig tartó, intenzív, jellegzetes szagát egy kéntartalmú vegyület, az allil-szulfid okozza.
5. Hatóanyagai sikeresen veszik fel a harcot a baktériumokkal, a vírusokkal, a gombákkal és az élősködőkkel. A kutatók szerint egy közepes gerezd 100 000 penicillinegység baktériumölő hatásával egyenértékű. A fertőzés típusától függően a szájon át szedhető penicillindózisok 600 000–1,2 millióig terjednek. Ezzel hat–tizenkét fokhagymagerezd egyenértékű. Ugyancsak hatékony a fokhagyma a candidiázis nevű gombabetegség ellen, valamint alkalmas a galandférgek és más bélparaziták kiűzésére is. Fokozza az emésztőrendszer, az epe és a máj működését, fertőtleníti a bélrendszert.
6. Tisztítja a légutakat. A népi gyógyászatban nagy szerepe van a meghűléses betegségek gyógyításában, mivel nyers gerezdje vagy teája nyákoldó hatású. Asztma, köhögés, szamár-köhögés és hörghurut esetén a nyálkahártya kevésbé ingerlékeny a tejben főtt fokhagyma hatására.
7. Rendszeres fogyasztása eredményesen csökkenti a magas vérnyomást, segít megelőzni az érelmeszesedést. Nemcsak megakadályozza a koleszterin, illetve a zsír lerakódását a vérben, hanem képes a már lerakódott masszát feloldani, valamint csökkenteni a vér koleszterinszintjét. Az LDL-koleszterin csökkentése mellett azonban csökkenhet a HDL-koleszterin szintje is, emiatt az elfogyasztott mennyiségre ügyelni kell. A fokhagyma két hónap alatt érezhetően leviheti a vérzsírszintet. Ezenkívül gátolja a vérlemezkék összetapadását, s fokozza a véralvadás során keletkező fibrin oldását.
8. A magyar konyha elképzelhetetlen fokhagyma nélkül, pedig nem is magyar specialitás. Frissen a legértékesebb. Ha zsiradékban pirítjuk, megkeseredik. Helyesebb egész gerezdben tenni az ételbe, vagy közvetlenül tálalás előtt kell lekaparva ízesítőnek felhasználni. Így sokkal frissebb, aromásabb ízt ad anélkül, hogy kellemetlen szagot árasztana.
9. Akinek nincs kertje vagy aki a kertjében nem termel fokhagymát, az nemcsak a piacon és az üzletekben árusított fokhagymával ízesítheti ételeit, hanem fokhagymapasztával és -porral, valamint fokhagymás konyhasóval és olajjal is.
10. A fokhagyma sok helyen még mindig szerencsenövénynek számít, s hatásos ellenméregnek tartják, de a nagyszámú utód szimbóluma is. Az ókori népek amulettként viselték a nyakukban szemmel verés és betegségek ellen. A középkorban legtöbb hasznát a vámpírok elleni küzdelemben vették. Lehetséges, hogy a vámpírok és az egyéb vérszívó lények legendája a veszettség járványával függ össze. Ezzel magyarázzák a vérszívók fény- és szagérzékenységét, valamint a harapással való fertőződést. Így azután – bár nem igazi hungarikum – Drakula gróf révén is magunkénak vallhatjuk a fokhagymát.
Kovács Ildikó dietetikus
Megjelent: Új Diéta 2005/3
Vitaminsziget
Megjegyzések