Mit mutatnak a piktogramok a gyorsétteremben?
Az Irányadó Napi Beviteli Érték (INBÉ) színes táblázatai már a legnagyobb hazai gyorsétteremlánc étlapján is megtalálhatók. A táblázatba foglalt adatokból megtudható a választott étel energia- és főbb tápanyagtartalma (fehérje, zsír, szénhidrát, só), valamint az is, hogy ez a mennyiség mekkora része a napi fogyasztásra javasolt mennyiségnek (a 2000 kilokalóriás iránymutató energiafelvételi értéket közepes fizikai aktivitású, átlagos testtömegű, egészséges felnőtt nő igényei alapján állapították meg).
Ez még nem minden! Henter Izabella dietetikus közreműködésével olyan füzetkét állítottak össze, amelynek segítségével a kínált fogások energia- és tápanyagtartalma összehasonlítható más népszerű ételekével. Az összehasonlítás alapját a kifőzdék, gyorséttermek, szendvicsbárok kínálata adta, vagyis a gyakran fogyasztott, kedvelt fogások. Az összevetést adagokra vetítve, és nem az abszolút mennyiségeket tekintve végezték el.
A tájékoztatóból kiderül, hogy például a sajtburger energiatartalma (300 kcal/120 g) csekélyebb, mint a rántott csirkecombé görög salátával (757 kcal/350 g), a rizses húsé (430 kcal/270 g) vagy a natúr sült pulykamellé zöldséges rizzsel (501 kcal/260 g). A közkedvelt desszertek közül – többek között – a túrós batyu (250 kcal/75 g) energiaértéke is meghaladja a gyorsétteremben kínált almás pitéét (210 kcal/80 g).
Az összehasonlításokkal azonban mindig vigyázni kell, hiszen a válogatás szubjektív, az egyes adagok nagysága egymástól eltér, és az energiatartalom mellett más tápanyagértékekre is figyelnünk kell. Így például a konyhasóra és a (rejtett) zsírtartalomra, amelynek alapján kevésbé jeleskednek a gyorséttermi ételek.
A kis tápanyagtáblázatot tanulmányozva azonban észre kell vennünk, hogy a „fast food” egyértelmű és kategorikus elutasítása nem helyes: mértékkel fogyasztva egyes gyorséttermi ételek beilleszthetők a kiegyensúlyozott étrendbe is, míg néhány népszerű hagyományos fogás alulmarad ebben a versenyben – ha kizárólag az energiatartalom alapján döntünk egy-egy élelmiszer fogyasztása mellett vagy éppen ellen.
Az élelmiszer-ipari fejlesztések őszinte híveként örülök a korrekt címkézésnek, a fogyasztók tájékoztatására irányuló mindenfajta törekvésnek. Szintén pozitívnak tartom a gyorséttermek kínálatának bővülését (friss gyümölcs, bébirépa stb.). Szakemberként azonban szívesen venném a korrekt, egzakt tudományos tájékoztatást például a felhasznált adalékanyagról és a transzzsírsav-tartalomról is – független (labor)értékek alapján. Ezzel elkerülhetővé válna, hogy az itt-ott felröppenő sajtóhírek alapján – nyilván felületesen – formáljak véleményt élelmiszerekről, ételekről.
Kovács Ildikó dietetikus
Megjelent: Új Diéta 2008/1
még erről
Ez még nem minden! Henter Izabella dietetikus közreműködésével olyan füzetkét állítottak össze, amelynek segítségével a kínált fogások energia- és tápanyagtartalma összehasonlítható más népszerű ételekével. Az összehasonlítás alapját a kifőzdék, gyorséttermek, szendvicsbárok kínálata adta, vagyis a gyakran fogyasztott, kedvelt fogások. Az összevetést adagokra vetítve, és nem az abszolút mennyiségeket tekintve végezték el.A tájékoztatóból kiderül, hogy például a sajtburger energiatartalma (300 kcal/120 g) csekélyebb, mint a rántott csirkecombé görög salátával (757 kcal/350 g), a rizses húsé (430 kcal/270 g) vagy a natúr sült pulykamellé zöldséges rizzsel (501 kcal/260 g). A közkedvelt desszertek közül – többek között – a túrós batyu (250 kcal/75 g) energiaértéke is meghaladja a gyorsétteremben kínált almás pitéét (210 kcal/80 g).
Az összehasonlításokkal azonban mindig vigyázni kell, hiszen a válogatás szubjektív, az egyes adagok nagysága egymástól eltér, és az energiatartalom mellett más tápanyagértékekre is figyelnünk kell. Így például a konyhasóra és a (rejtett) zsírtartalomra, amelynek alapján kevésbé jeleskednek a gyorséttermi ételek.
A kis tápanyagtáblázatot tanulmányozva azonban észre kell vennünk, hogy a „fast food” egyértelmű és kategorikus elutasítása nem helyes: mértékkel fogyasztva egyes gyorséttermi ételek beilleszthetők a kiegyensúlyozott étrendbe is, míg néhány népszerű hagyományos fogás alulmarad ebben a versenyben – ha kizárólag az energiatartalom alapján döntünk egy-egy élelmiszer fogyasztása mellett vagy éppen ellen.
Az élelmiszer-ipari fejlesztések őszinte híveként örülök a korrekt címkézésnek, a fogyasztók tájékoztatására irányuló mindenfajta törekvésnek. Szintén pozitívnak tartom a gyorséttermek kínálatának bővülését (friss gyümölcs, bébirépa stb.). Szakemberként azonban szívesen venném a korrekt, egzakt tudományos tájékoztatást például a felhasznált adalékanyagról és a transzzsírsav-tartalomról is – független (labor)értékek alapján. Ezzel elkerülhetővé válna, hogy az itt-ott felröppenő sajtóhírek alapján – nyilván felületesen – formáljak véleményt élelmiszerekről, ételekről.
Kovács Ildikó dietetikus
Megjelent: Új Diéta 2008/1
még erről
Megjegyzések