Szemléltetőeszközök gyermekeknek
A dietetikusnak a naprakész, magas szintű szakmai tudás és ismeretanyag mellett megfelelő módszerekre és kreativitásra is szüksége van az alkalmazáshoz, ezenkívül, ha gyermekekkel kíván foglalkozni, gyermekközpontú és adaptív szemléletű gondolkodásnak, valamint a szülőkkel való jó együttműködési képességnek is birtokában kell legyen.
Amikor azon gondolkodunk, miként készüljünk egy gyermekeknek szóló táplálkozási foglalkozásra, témafeldolgozásra, számos ismerethordozó és eszköz használatára gondolhatunk. Ezek a taneszközök részben vagy teljesen eltérők (lehetnek) a felnőtteknek tartott előadásokon és tanfolyamokon, valamint tanácsadások és beszélgetések során használt segéd- és szemléltetési ismerethordozóktól.
Mivel látunk?
A válasz igen egyszerű: az agyunkkal. Amit látásnak nevezünk, nem más, mint a szem által – a tárgyról visszaverődő – megszűrt és összegyűjtött fénysugarak elektromos impulzusokká (ingerületekké) alakítása utáni „látvány”, amelynek végállomása az agykéreg agyszirtlebenyében levő látókéreg. A látás élettanát és lélektanát hasznos ismerni, amikor gyermekeknek készítünk vizuális élményt nyújtó anyagokat. Nem elég látniuk a képet, fel is kell tudni ismerniük, s az is fontos, hogy olyan életkoruknak és képességeiknek megfelelő, egyértelmű ábrákat szemléljenek, amelyeknek esetében nem áll fenn vagy kicsi a félreértés lehetősége. Kisgyermekeknél inkább csak ábrákat használjunk maximum két-három színnel, míg felső tagozatos tanulóknál már fotók is alkalmasak szemléltetésre. Annak érdekében, hogy a gyermek valóban azt értse meg, amit közöli szándékozunk vele, a szavaknál biztosabb eszköz egy-egy vizuális ismerethordozó.
A látórendszer (a gyermekeké is) képek, tárgyak ezreit igyekszik naponta értelmezni a ránk zúduló információkból. A foglalkozások során többnyire úgy, hogy beszédünk közben látja a szemléltetést vagy gyakran maga foglalatoskodik vele (csapatmunkában például a társakra is figyel). Fontos, hogy összhangban legyen a látott és hallott információ, az illusztráció ne előzze meg a hozzá tartozó fejtegetést. Persze, a világosan szerkesztett, egyértelmű ábra egymagában is alkalmas oktatási, pedagógiai célokra (játék, gyakorlás). Néhány kivételtől eltekintve szabály: ne osszunk ki feladatlapot a munka megkezdése előtt, mert a gyermekek arra fognak koncentrálni!
A szemléltetés szerepe
A tömegkommunikáció fejlődése révén megnőtt a vizualitás szerepe. Az emberek többsége vizuális beállítottságú, így a gyermekek is könnyebben jegyzik meg azt, amit látnak, mint amit csak szavakkal igyekszünk körülírni nekik. A személyes találkozások során a beszéd mellett használt szemléltetés fokozza a hatékonyságot és hatásosságot, segíti a megértést. Egy jól sikerült illusztrációnak fontos feladata van: megkönnyíti a fogalmak gyors, egzakt megértését, s gyakran jobban megvilágítja a lényeget és összefüggéseket, mint a bonyolult magyarázat. A vizualizáció gyorsabb (az emberi agy a vizuális benyomásokat gyorsabban fogja fel, mint a szöveget), egyúttal hatékonyabb információbefogadást tesz lehetővé, s a közölt ismeretanyag tartósabban rögzül. A látott képek segítik a belső kép kialakítását, amelyre sokáig vissza lehet emlékezni, s támogatja a felidézést, mivel a kép mozgásba hozza a látottakkal kapcsolatos érzeteket (pl. élelmiszerek képei, sportolóalakokon látszó boldogság, életerő). A szemléltetés a megjegyzést is javítja: lélektani megfigyelések szerint az emlékezés tartóssága a képi ábrázolás során akár 30–40%-kal is növekedhet.
A szemléltetés módszerei
Nem elég csupán befogadni a benyomásokat, információkat, arra is szükség van, hogy ismereteink valamilyen rendszerbe álljanak össze, rendszerezett tudást alkossanak. Erre kiválók a különböző szemléltetőábrák (diagramok, táblázatok).
Fontos, hogy alkalmasak legyenek a lényeg felnagyítására is a mellékes elemek elhagyásával (fényképen retusálásal), a részletek kiemelésével (pl. nagyítással, rajzon vastagabban kihúzott vonalakkal).
A foglalkozások végén időt kell szakítani az összefoglalásra, amelyet szintén ábrázolhatunk rendszerbe ágyazva, a legfontosabb fogalmakat hangsúlyozva.
Szemléltetőeszközök típusai
A szemléltetőanyagok a foglalkozások hatékony és hasznos kellékei (lehetnek). Az adott téma, a körülmények, a foglalkozáson részvevők életkora határozza meg, hogy az alábbiak közül melyiket alkalmazzuk (akár többet is):
– ábrák, rajzok,
– fényképek,http://playteachandlearn.com/catalog/images/melissaanddoug%20036.jpg
– tablóképek,
– szemléltető táblaképek,
– plakátok,
– poszterek,
– vetített képek (prezentáció),
– grafikonok,
– diagramok,
– táblázatok.
Továbbá tágabb értelemben idetartozik
– természetes tárgyak (pl. élelmiszerek, ételek) bemutatása,
– filmek (reklámok is).
Szempontok vizuális ismerethordozók készítéséhez
Illusztrációink legyenek egyszerűek, világosak és közérthetők, amelyek mind az élelmiszerekkel, mind a táplálkozással kapcsolatos számos tévhitet és félreértést segítenek eloszlatni. Eszközeinkkel igyekezzünk csak a lényegre összpontosítani: szigorúan el kell hagyni az olyan felesleges részleteket, amelyek a szemlélő figyelmét elterelik.
Az ábrák szerkesztése szintén legyen egyszerű, szükségtelen feliratokkal ne tegyük zavarossá, kuszává. Grafikus ábrázolással elsősorban időbeli folyamatok és tulajdonságok jeleníthetők meg tárgyilagosan. Míg a rajzok rugalmasabban alkalmazhatók, a fényképek valószerűbb ábrázolást tesznek lehetővé.
Az illusztrációkra legyen jellemző a színes, változatos, szemléletes stílus.
– Színeinklegyenek jól megkülönböztethetők. A normális színlátásúak valószínűleg ugyanazokat a színeket látják, de a színek erejének, árnyalatnyi különbségeinek megítélése egyénenként eltérő lehet. Kevesen tudják, hogy a vörös–zöld színtévesztők nem tudják megkülönböztetni az érett és éretlen paradicsomot. A színek a hangulatot is befolyásolják, a gyermekek jobban kedvelik az élénkebb, például a piros és kék színeket, mint a pasztelleket. „Tanult” színeinket, amilyen a sárga, a zöld és a piros, jól tudjuk hasznosítani a táplálkozási témájú foglalkozásokon is. Az „elvárt” színeket ne szorítsuk háttérbe, tehát képeinken a körte ne legyen például lila.
– Képeink akkor jók, ha áttekinthetők és rendezettek, nem tartalmaznak bonyolult információkat, a témát tekintve mégis teljesek.
– Ajánlatos vizuális rangsort létrehozni az illusztráció elemei között: minden nem lehet egyformán domináns.
– Az ábrák akkor jók, ha megfelelnek a gyermekek életkorának.
– Ha a lap nagysága rögzített, akkor lehetséges, hogy az információt kell csökkenteni (több részre bontani).
– Ha szavakat is szeretnénk használni illusztrációinkhoz, azokat érdemes formában bemutatni, mert az információ közvetítésében egyértelműen hasznosabbak.
– Ha többféle adatot szeretnénk összehasonlítani, érdemes diagramot készíteni (pl. zöldségek rosttartalma). Ábrázoljuk adatainkat többféle diagrammal (oszlop-, kör-, görbe, sáv-, hasáb- stb. diagrammal), majd válasszuk ki azt, amelyik a legalkalmasabb a különbségek érzékeltetésére.
– Készítsük el a foglalkozás előtt illusztrációink makettjét többféle eszközön, próbáljuk ki, melyik a leglátványosabb, melyik kelti fel a gyermekek figyelmét. Válasszuk ki a legjobbat! Érdemes végiggondolni, hogy mit változtatnánk, ha egy másik eszközön mutatnánk be ugyanezt az ábrát. Mi lenne a reakció, a vizuális élmény? Döntsük el, hogy melyik eszköz és hozzá kapcsolódó hordozó a legjobb az információ közléséhez!
– A természetes tárgyak hatékonysága elsősorban hitelességében van. Mivel a dietetikus olyan szerencsés helyzetben van, hogy a piacon vagy az élelmiszerboltban számos illusztrációt meg tud vásárolni megelőzést szolgáló foglalkozásaihoz, ezt érdemes kihasználni. Mindenképpen előnyös, ha nemcsak megmutatni, hanem megfogni (megkóstolni) is lehet a nyersanyagokat és élelmiszereket, illetve ki lehet próbálni a konyhatechnikai eszközöket.
A gyakorlott előadó, tanácsadó komolyan veszi a szemléltetőeszközöket, s kihasználja a bennük rejlő lehetőséget. Az illusztrációk elkészítésére fordított idő bőven megtérül, mert egy-egy ábra, kép és táblázat esetleg egész hosszú szöveg elmondását, magyarázatát teszi feleslegessé, de mindenképp nagyon könnyűvé. Az sem utolsó szempont, hogy a jól – minőségi alapanyagokra – elkészített illusztrációs eszközök általában többször is felhasználhatók.
Az ismerethordozók készítésekor további szempontok lehetnek:
– Vizuális élmény és kommunikációs érték viszonya (például egy grafikon készítésekor a kommunikációs értéke elsőbbséget élvez a látvánnyal szemben, mivel egy látványossá tett grafikont igen nehéz „olvasni”, különösen gyermekeknek).
– Bővíthetőség (ha a fóliáinkon szereplő anyagot számítógéppel készítjük, akkkor könnyen változtatható).
– Naprakészség (a legegyszerűbb számítógépes alkalmazásoknál).
– Előállítási áruk (az élelmiszerekről készített fényképek olcsóbbak, míg egy nagyobb felületű poszter nyomtatása többe kerül, de manapság matrica is készíttethető kis példányban).
A modern reprodukciós technikákkal képesek vagyunk másolni, többszörözni, bővíteni, törölni, színezni és más módon átalakítani szinte bármilyen képet, függetlenül attól, hogy miként hozták létre azt.
Mindig tartsuk szem előtt, hogy a foglalkozások (legyen szó óráról, előadásról vagy beszélgetésről a tábortűz mellett) legfontosabb szemléltetőeszközei mi magunk vagyunk, azaz a foglalkozásvezetők.
Szemléltetési ismerethordozók használata
– Minden illusztrációnkat gondosan vizsgáljunk meg, nehogy a hiányos, téves vagy pontatlan ismeret megtévessze hallgatóságunkat.
– Csak technikailag kifogástalan ábrákat (megfelelő színeket, éles kontúrokat) használjunk fel olyan elhelyezésben, amelyet mindenki megfelelően és élesen láthat, a rajtuk levő esetleges szöveget mindenféle erőfeszítés nélkül el tudja olvasni.
– Vizuális ismerethordozóink didaktikailag jól tervezettek legyenek (a túl sok eszköz alkalmazása éppolyan hiba, mint egyáltalán nem élni az eszközök adta lehetőséggel), s kapcsolódjanak a közölt ismeretanyaghoz.
– A foglalkozások elpróbálása a használni tervezett eszközökkel együtt történjen.
– A flip chart (lapozható felírótábla) alkalmas arra, hogy tábla híján rajta rögzítessünk kész képeket, s hozzá kapcsolódóan szöveget is írjunk. Ügyeljünk arra, hogy olvashatóan írjunk (táblára is). Írás közben ne a flip chart előtt, hanem mellett álljunk. Ez kitűnő eszköz arra, hogy a foglalkozások előtt elkészítsük az ábrákat vagy diagramokat (ceruzával érdemes előrajzolni őket), amelyek a gyermekek bevonásával óra közben egészíthetők ki. A papírtömbből letéphető lapok később is felhasználhatók, a falra ragaszthatók stb.
– A legjobb vizuális információk sem érnek semmit, ha rossz helyre vagy sehová sem tesszük őket.
– A foglalkozásra való felkészüléskor a nem várt események egy részére is készüljünk fel, például mit teszünk, ha még sincs tábla, amelyre a képeket rögzíthetjük, ha valamelyik illusztráció megsérül, áramszünet esetén nem tudjuk vetíteni a prezentációnkat, igen eltérő a korosztály stb.
– Az illusztrációk használatakor ügyeljünk arra, hogy ne a táblához, írásvetítőhöz, flip charthoz beszéljünk. Végig maradjunk kapcsolatban (szemkontaktussal) közönségünkkel.
– Ne engedjük, hogy szemléltetőeszközünk vegye át az irányítást vagy uralkodjon mondanivalónkon (a kevesebb ez esetben is jobb, mint a túl sok).
Szemléltetőeszközök a gyakorlatban
A tervezéskor figyelembe kell venni, hogy az illusztrációkkal színessé tett foglalkozások – még rutinos eszközhasználó esetén is – néhány pluszpercet vesznek igénybe, valamint minden átállás lehetséges veszély a gördülékeny munka megtörésére (ilyen például a táblaképek rögzítése).
– Ezt elkerülendő, ha lehet, a foglalkozás megkezdése előtt alakítsuk ki a megfelelő környezetet (írásvetítő használatakor meg kell tervezni a sötétítési, ki kell próbálni, hogy működik-e a készülék, megvan-e hozzá minden fontos kellék, hosszabbító stb.).
– A vetítéstechnikai eszközt (diavetítőt, írásvetítőt stb.) igénylő vizuális eszközeinket úgy helyezzük el, hogy ne akadályozza a foglalkozásvezető munkáját (munkánkat), s a gyermekeknek szóló képeket a legritkábban takarja.
– Ha illusztrációinkat vetítjük, a vetítőberendezést úgy állítsuk be, hogy a kép legalább a vászon 75%-át kitöltse.
– A téma feldolgozásához szemléltetőeszközeink is igazodjanak. Ne hagyjuk kivetítve a diát, ha már nem szorosan arról beszélünk, kapcsoljunk „üres lapra”, vagy következzen a következő illusztráció.
Összefoglalás
A jól megválasztott illusztrációk és alkalmazott vizuális ismeretközlők mint taneszközök a közlési folyamatot és mondanivalót érthetőbbé teszik, mert az első percektől kezdve felkeltik és fenntartják az érdeklődést. Az esetleg terjengősnek látszó – a vizuális eszközök készítési és gyakorlati alkalmazási – folyamatból bármelyik szempont elhanyagolása szinte bizonyosan azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagyjuk kiskorú, ám éppen az életkorából is adódó lelkes közönségünket. Az sem utolsó szempont, hogy egy-egy jól sikerült illusztráció, ábra a megfelelő időpontban fel is lazítja az „órát”, oldottá teszi a hangulatot, s összességében eredményessé teszi a foglalkozást (a képi ismeretszerzés közvetlen). Ez a tartalom elsajátításán keresztül a hallottaknak az életmódba beépülésével mérhető.
A tanulók kb. 10%-át jegyzik meg annak, amit olvasnak, 20%-át annak, amit hallanak, 30%-át annak, amit látnak, 50%-át annak, amit egyidejűleg látnak és hallanak, 70%-át annak, amit ki is mondanak, s 90%-át annak, amit mondanak és csinálnak is. Tehát elsősorban olyan módszerekre van szükség az egészséges táplálkozás témáinak feldolgozásakor, amelyek egymásra épülnek, a fokozatosság elvén alapulnak, s több érzékszervet igénybe vevő, multiszenzoros eszközöket alkalmaznak, amelyhez a vizuális eszközök maradandó élményt nyújthatnak.
Hivatkozások és további irodalom
Elek,E., Tóthné Parázsó, L. és mtsai: Oktatástechnológia. EKTF, Budapest, 1998.
Erdélyi, A.: A dietetikus szaktanácsadó munkája. In: Veresné Bálint, M. (szerk.): Gyakorlati dietetika. 9–32. SE EFK, Budapest, 2004.
Petriné Feyér, J.: Az oktatás eszközei, tárgyi feltételei. In: Falus, I. (szerk.): Didaktika. 317–338. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2003.
West, S.: Stílusgyakorlatok. Úr, Budapest, 1998.
The Federation of American Women's Clubs Overseas. URL: http://fawco.org/ (2007. június 1.).
Lelovics Zsuzsanna és Kovács Ildikó dietetikusok
Megjelent: Új Diéta 2007/3-4
Amikor azon gondolkodunk, miként készüljünk egy gyermekeknek szóló táplálkozási foglalkozásra, témafeldolgozásra, számos ismerethordozó és eszköz használatára gondolhatunk. Ezek a taneszközök részben vagy teljesen eltérők (lehetnek) a felnőtteknek tartott előadásokon és tanfolyamokon, valamint tanácsadások és beszélgetések során használt segéd- és szemléltetési ismerethordozóktól.
Mivel látunk?
A válasz igen egyszerű: az agyunkkal. Amit látásnak nevezünk, nem más, mint a szem által – a tárgyról visszaverődő – megszűrt és összegyűjtött fénysugarak elektromos impulzusokká (ingerületekké) alakítása utáni „látvány”, amelynek végállomása az agykéreg agyszirtlebenyében levő látókéreg. A látás élettanát és lélektanát hasznos ismerni, amikor gyermekeknek készítünk vizuális élményt nyújtó anyagokat. Nem elég látniuk a képet, fel is kell tudni ismerniük, s az is fontos, hogy olyan életkoruknak és képességeiknek megfelelő, egyértelmű ábrákat szemléljenek, amelyeknek esetében nem áll fenn vagy kicsi a félreértés lehetősége. Kisgyermekeknél inkább csak ábrákat használjunk maximum két-három színnel, míg felső tagozatos tanulóknál már fotók is alkalmasak szemléltetésre. Annak érdekében, hogy a gyermek valóban azt értse meg, amit közöli szándékozunk vele, a szavaknál biztosabb eszköz egy-egy vizuális ismerethordozó.
A látórendszer (a gyermekeké is) képek, tárgyak ezreit igyekszik naponta értelmezni a ránk zúduló információkból. A foglalkozások során többnyire úgy, hogy beszédünk közben látja a szemléltetést vagy gyakran maga foglalatoskodik vele (csapatmunkában például a társakra is figyel). Fontos, hogy összhangban legyen a látott és hallott információ, az illusztráció ne előzze meg a hozzá tartozó fejtegetést. Persze, a világosan szerkesztett, egyértelmű ábra egymagában is alkalmas oktatási, pedagógiai célokra (játék, gyakorlás). Néhány kivételtől eltekintve szabály: ne osszunk ki feladatlapot a munka megkezdése előtt, mert a gyermekek arra fognak koncentrálni!
A szemléltetés szerepe
A tömegkommunikáció fejlődése révén megnőtt a vizualitás szerepe. Az emberek többsége vizuális beállítottságú, így a gyermekek is könnyebben jegyzik meg azt, amit látnak, mint amit csak szavakkal igyekszünk körülírni nekik. A személyes találkozások során a beszéd mellett használt szemléltetés fokozza a hatékonyságot és hatásosságot, segíti a megértést. Egy jól sikerült illusztrációnak fontos feladata van: megkönnyíti a fogalmak gyors, egzakt megértését, s gyakran jobban megvilágítja a lényeget és összefüggéseket, mint a bonyolult magyarázat. A vizualizáció gyorsabb (az emberi agy a vizuális benyomásokat gyorsabban fogja fel, mint a szöveget), egyúttal hatékonyabb információbefogadást tesz lehetővé, s a közölt ismeretanyag tartósabban rögzül. A látott képek segítik a belső kép kialakítását, amelyre sokáig vissza lehet emlékezni, s támogatja a felidézést, mivel a kép mozgásba hozza a látottakkal kapcsolatos érzeteket (pl. élelmiszerek képei, sportolóalakokon látszó boldogság, életerő). A szemléltetés a megjegyzést is javítja: lélektani megfigyelések szerint az emlékezés tartóssága a képi ábrázolás során akár 30–40%-kal is növekedhet.
A szemléltetés módszerei
Nem elég csupán befogadni a benyomásokat, információkat, arra is szükség van, hogy ismereteink valamilyen rendszerbe álljanak össze, rendszerezett tudást alkossanak. Erre kiválók a különböző szemléltetőábrák (diagramok, táblázatok).
Fontos, hogy alkalmasak legyenek a lényeg felnagyítására is a mellékes elemek elhagyásával (fényképen retusálásal), a részletek kiemelésével (pl. nagyítással, rajzon vastagabban kihúzott vonalakkal).
A foglalkozások végén időt kell szakítani az összefoglalásra, amelyet szintén ábrázolhatunk rendszerbe ágyazva, a legfontosabb fogalmakat hangsúlyozva.
Szemléltetőeszközök típusai
A szemléltetőanyagok a foglalkozások hatékony és hasznos kellékei (lehetnek). Az adott téma, a körülmények, a foglalkozáson részvevők életkora határozza meg, hogy az alábbiak közül melyiket alkalmazzuk (akár többet is):
– ábrák, rajzok,
– fényképek,http://playteachandlearn.com/catalog/images/melissaanddoug%20036.jpg
– tablóképek,
– szemléltető táblaképek,
– plakátok,
– poszterek,
– vetített képek (prezentáció),
– grafikonok,
– diagramok,
– táblázatok.
Továbbá tágabb értelemben idetartozik
– természetes tárgyak (pl. élelmiszerek, ételek) bemutatása,
– filmek (reklámok is).
Szempontok vizuális ismerethordozók készítéséhez
Illusztrációink legyenek egyszerűek, világosak és közérthetők, amelyek mind az élelmiszerekkel, mind a táplálkozással kapcsolatos számos tévhitet és félreértést segítenek eloszlatni. Eszközeinkkel igyekezzünk csak a lényegre összpontosítani: szigorúan el kell hagyni az olyan felesleges részleteket, amelyek a szemlélő figyelmét elterelik.
Az ábrák szerkesztése szintén legyen egyszerű, szükségtelen feliratokkal ne tegyük zavarossá, kuszává. Grafikus ábrázolással elsősorban időbeli folyamatok és tulajdonságok jeleníthetők meg tárgyilagosan. Míg a rajzok rugalmasabban alkalmazhatók, a fényképek valószerűbb ábrázolást tesznek lehetővé.
Az illusztrációkra legyen jellemző a színes, változatos, szemléletes stílus.
– Színeinklegyenek jól megkülönböztethetők. A normális színlátásúak valószínűleg ugyanazokat a színeket látják, de a színek erejének, árnyalatnyi különbségeinek megítélése egyénenként eltérő lehet. Kevesen tudják, hogy a vörös–zöld színtévesztők nem tudják megkülönböztetni az érett és éretlen paradicsomot. A színek a hangulatot is befolyásolják, a gyermekek jobban kedvelik az élénkebb, például a piros és kék színeket, mint a pasztelleket. „Tanult” színeinket, amilyen a sárga, a zöld és a piros, jól tudjuk hasznosítani a táplálkozási témájú foglalkozásokon is. Az „elvárt” színeket ne szorítsuk háttérbe, tehát képeinken a körte ne legyen például lila.
– Képeink akkor jók, ha áttekinthetők és rendezettek, nem tartalmaznak bonyolult információkat, a témát tekintve mégis teljesek.
– Ajánlatos vizuális rangsort létrehozni az illusztráció elemei között: minden nem lehet egyformán domináns.
– Az ábrák akkor jók, ha megfelelnek a gyermekek életkorának.
– Ha a lap nagysága rögzített, akkor lehetséges, hogy az információt kell csökkenteni (több részre bontani).
– Ha szavakat is szeretnénk használni illusztrációinkhoz, azokat érdemes formában bemutatni, mert az információ közvetítésében egyértelműen hasznosabbak.
– Ha többféle adatot szeretnénk összehasonlítani, érdemes diagramot készíteni (pl. zöldségek rosttartalma). Ábrázoljuk adatainkat többféle diagrammal (oszlop-, kör-, görbe, sáv-, hasáb- stb. diagrammal), majd válasszuk ki azt, amelyik a legalkalmasabb a különbségek érzékeltetésére.
– Készítsük el a foglalkozás előtt illusztrációink makettjét többféle eszközön, próbáljuk ki, melyik a leglátványosabb, melyik kelti fel a gyermekek figyelmét. Válasszuk ki a legjobbat! Érdemes végiggondolni, hogy mit változtatnánk, ha egy másik eszközön mutatnánk be ugyanezt az ábrát. Mi lenne a reakció, a vizuális élmény? Döntsük el, hogy melyik eszköz és hozzá kapcsolódó hordozó a legjobb az információ közléséhez!
– A természetes tárgyak hatékonysága elsősorban hitelességében van. Mivel a dietetikus olyan szerencsés helyzetben van, hogy a piacon vagy az élelmiszerboltban számos illusztrációt meg tud vásárolni megelőzést szolgáló foglalkozásaihoz, ezt érdemes kihasználni. Mindenképpen előnyös, ha nemcsak megmutatni, hanem megfogni (megkóstolni) is lehet a nyersanyagokat és élelmiszereket, illetve ki lehet próbálni a konyhatechnikai eszközöket.
A gyakorlott előadó, tanácsadó komolyan veszi a szemléltetőeszközöket, s kihasználja a bennük rejlő lehetőséget. Az illusztrációk elkészítésére fordított idő bőven megtérül, mert egy-egy ábra, kép és táblázat esetleg egész hosszú szöveg elmondását, magyarázatát teszi feleslegessé, de mindenképp nagyon könnyűvé. Az sem utolsó szempont, hogy a jól – minőségi alapanyagokra – elkészített illusztrációs eszközök általában többször is felhasználhatók.
Az ismerethordozók készítésekor további szempontok lehetnek:
– Vizuális élmény és kommunikációs érték viszonya (például egy grafikon készítésekor a kommunikációs értéke elsőbbséget élvez a látvánnyal szemben, mivel egy látványossá tett grafikont igen nehéz „olvasni”, különösen gyermekeknek).
– Bővíthetőség (ha a fóliáinkon szereplő anyagot számítógéppel készítjük, akkkor könnyen változtatható).
– Naprakészség (a legegyszerűbb számítógépes alkalmazásoknál).
– Előállítási áruk (az élelmiszerekről készített fényképek olcsóbbak, míg egy nagyobb felületű poszter nyomtatása többe kerül, de manapság matrica is készíttethető kis példányban).
A modern reprodukciós technikákkal képesek vagyunk másolni, többszörözni, bővíteni, törölni, színezni és más módon átalakítani szinte bármilyen képet, függetlenül attól, hogy miként hozták létre azt.
Mindig tartsuk szem előtt, hogy a foglalkozások (legyen szó óráról, előadásról vagy beszélgetésről a tábortűz mellett) legfontosabb szemléltetőeszközei mi magunk vagyunk, azaz a foglalkozásvezetők.
Szemléltetési ismerethordozók használata
– Minden illusztrációnkat gondosan vizsgáljunk meg, nehogy a hiányos, téves vagy pontatlan ismeret megtévessze hallgatóságunkat.
– Csak technikailag kifogástalan ábrákat (megfelelő színeket, éles kontúrokat) használjunk fel olyan elhelyezésben, amelyet mindenki megfelelően és élesen láthat, a rajtuk levő esetleges szöveget mindenféle erőfeszítés nélkül el tudja olvasni.
– Vizuális ismerethordozóink didaktikailag jól tervezettek legyenek (a túl sok eszköz alkalmazása éppolyan hiba, mint egyáltalán nem élni az eszközök adta lehetőséggel), s kapcsolódjanak a közölt ismeretanyaghoz.
– A foglalkozások elpróbálása a használni tervezett eszközökkel együtt történjen.
– A flip chart (lapozható felírótábla) alkalmas arra, hogy tábla híján rajta rögzítessünk kész képeket, s hozzá kapcsolódóan szöveget is írjunk. Ügyeljünk arra, hogy olvashatóan írjunk (táblára is). Írás közben ne a flip chart előtt, hanem mellett álljunk. Ez kitűnő eszköz arra, hogy a foglalkozások előtt elkészítsük az ábrákat vagy diagramokat (ceruzával érdemes előrajzolni őket), amelyek a gyermekek bevonásával óra közben egészíthetők ki. A papírtömbből letéphető lapok később is felhasználhatók, a falra ragaszthatók stb.
– A legjobb vizuális információk sem érnek semmit, ha rossz helyre vagy sehová sem tesszük őket.
– A foglalkozásra való felkészüléskor a nem várt események egy részére is készüljünk fel, például mit teszünk, ha még sincs tábla, amelyre a képeket rögzíthetjük, ha valamelyik illusztráció megsérül, áramszünet esetén nem tudjuk vetíteni a prezentációnkat, igen eltérő a korosztály stb.
– Az illusztrációk használatakor ügyeljünk arra, hogy ne a táblához, írásvetítőhöz, flip charthoz beszéljünk. Végig maradjunk kapcsolatban (szemkontaktussal) közönségünkkel.
– Ne engedjük, hogy szemléltetőeszközünk vegye át az irányítást vagy uralkodjon mondanivalónkon (a kevesebb ez esetben is jobb, mint a túl sok).
Szemléltetőeszközök a gyakorlatban
A tervezéskor figyelembe kell venni, hogy az illusztrációkkal színessé tett foglalkozások – még rutinos eszközhasználó esetén is – néhány pluszpercet vesznek igénybe, valamint minden átállás lehetséges veszély a gördülékeny munka megtörésére (ilyen például a táblaképek rögzítése).
– Ezt elkerülendő, ha lehet, a foglalkozás megkezdése előtt alakítsuk ki a megfelelő környezetet (írásvetítő használatakor meg kell tervezni a sötétítési, ki kell próbálni, hogy működik-e a készülék, megvan-e hozzá minden fontos kellék, hosszabbító stb.).
– A vetítéstechnikai eszközt (diavetítőt, írásvetítőt stb.) igénylő vizuális eszközeinket úgy helyezzük el, hogy ne akadályozza a foglalkozásvezető munkáját (munkánkat), s a gyermekeknek szóló képeket a legritkábban takarja.
– Ha illusztrációinkat vetítjük, a vetítőberendezést úgy állítsuk be, hogy a kép legalább a vászon 75%-át kitöltse.
– A téma feldolgozásához szemléltetőeszközeink is igazodjanak. Ne hagyjuk kivetítve a diát, ha már nem szorosan arról beszélünk, kapcsoljunk „üres lapra”, vagy következzen a következő illusztráció.
Összefoglalás
A jól megválasztott illusztrációk és alkalmazott vizuális ismeretközlők mint taneszközök a közlési folyamatot és mondanivalót érthetőbbé teszik, mert az első percektől kezdve felkeltik és fenntartják az érdeklődést. Az esetleg terjengősnek látszó – a vizuális eszközök készítési és gyakorlati alkalmazási – folyamatból bármelyik szempont elhanyagolása szinte bizonyosan azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagyjuk kiskorú, ám éppen az életkorából is adódó lelkes közönségünket. Az sem utolsó szempont, hogy egy-egy jól sikerült illusztráció, ábra a megfelelő időpontban fel is lazítja az „órát”, oldottá teszi a hangulatot, s összességében eredményessé teszi a foglalkozást (a képi ismeretszerzés közvetlen). Ez a tartalom elsajátításán keresztül a hallottaknak az életmódba beépülésével mérhető.
A tanulók kb. 10%-át jegyzik meg annak, amit olvasnak, 20%-át annak, amit hallanak, 30%-át annak, amit látnak, 50%-át annak, amit egyidejűleg látnak és hallanak, 70%-át annak, amit ki is mondanak, s 90%-át annak, amit mondanak és csinálnak is. Tehát elsősorban olyan módszerekre van szükség az egészséges táplálkozás témáinak feldolgozásakor, amelyek egymásra épülnek, a fokozatosság elvén alapulnak, s több érzékszervet igénybe vevő, multiszenzoros eszközöket alkalmaznak, amelyhez a vizuális eszközök maradandó élményt nyújthatnak.
Hivatkozások és további irodalom
Elek,E., Tóthné Parázsó, L. és mtsai: Oktatástechnológia. EKTF, Budapest, 1998.
Erdélyi, A.: A dietetikus szaktanácsadó munkája. In: Veresné Bálint, M. (szerk.): Gyakorlati dietetika. 9–32. SE EFK, Budapest, 2004.
Petriné Feyér, J.: Az oktatás eszközei, tárgyi feltételei. In: Falus, I. (szerk.): Didaktika. 317–338. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2003.
West, S.: Stílusgyakorlatok. Úr, Budapest, 1998.
The Federation of American Women's Clubs Overseas. URL: http://fawco.org/ (2007. június 1.).
Lelovics Zsuzsanna és Kovács Ildikó dietetikusok
Megjelent: Új Diéta 2007/3-4
Megjegyzések